Part 1

Na sziasztok! meghoztam az 1. (!) részt. Remélem elnyeri a tetszéseteket. Komizzatok, és iratkozzatok fel. Megpróbálok minden héten hozni legalább 1 részt, nem biztos, hogy mindig sikerülni fog, de igyekezni fogok! :))

-Még ezt is tedd be! -kiáltottam Jack-nek, és odadobtam egy újabb táskát, amit sorban rakodott fel a kirándulóbuszba.

Martinez tanárnő legelőre ült a kisbuszban, mi többiek meg sorban mögötte ültünk.

Én a leghátsó helyet választottam, ahol kényelmesebben el tudunk helyezkedni a nagyobb üléseknek köszönhetően. 

Őszintén nem nagyon szívleltem az ilyen táborokat, de ez az utolsó ilyen, hogy együtt lehetek az osztállyal, ami azért szomorú, és egyben jó is hiszen kezdődik a nyár. A meglepetésvendégről nem is beszélve. Már szinte lyukat vájt az oldalamon a kíváncsiság, de akármennyire is faggattam a tanárnőt, ő egy szót sem mondott róla.. 

Most még a szokásosnál is melegebb volt, úgy éreztem, hogy a rövid gatyám és a szaggatott trikó is sok ruhadarab rajtam. De ezzel a többiek sem voltak másképp. A fiúk levették a pólójukat, a lányok, beleértve Martinez tanárnőt is, felhajtották a trikójukat, és bekapcsoltuk a légkondit. Mivel nem fél órás útnak nézünk, hanem vagy másfél, mindenki elhelyezkedett, volt aki zenét hallgatott, olvasott, evett, aludt. Én is szívesen pihentem volna kicsit, de mégis inkább Jack-el beszélgettünk.

-Egy hét, és 1 évesek leszünk. -nézett rám, és kezét a combomra tette.

-Tudom, tudom. -mosolyogtam rá, és egy csókot leheltem ajkaira. 

-Hmm.. tudod mennyire szeretlek? -kérdezte mosolyra húzódó szájával

-Tudom. -nevettem fel és közelebb húztam magamhoz. 

Ő aranyosan lehajtotta a fejét a lábamra. Átkarolta a derekam, és alvó pózba helyezkedett. 

Bedugtam a fülhallgatót a fülembe, és a kedvenc zenéimet állítottam be egymás utáni lejátszásra. Kinéztem az ablakon, és az elsuhanó fák százait figyeltem. Bizonyára keresztülmegyünk egy kisebb erdőségen. Gondolkoztam magamban.

Percekkel később lenéztem, és Jack elszunyókált az ölemben. Akkor már én is alszok egy kicsit. Hunytam le a szemem.

Na ebből a kicsiből elég sok lett. Ugyanis arra keltem, hogy Jack ébresztget, hogy megérkeztünk.

-Mi? már itt vagyunk? -pattantam fel, és sikeresen magamra vontam mindenkinek a tekintetét.

-Már ki is pakoltuk a csomagokat, jó mélyen aludtál. -mosolygott rám Martinez tanárnő.

-Na gyere! -fogta meg a kezem Jack, és leszálltunk a buszról. 

Előttem egy csodaszép tenger volt, pár faházikóval.

-Na gyerekek, mindenki kettesével lesz egy faházban, úgyhogy válasszátok ki a párotokat, írjátok fel erre a lapra, aztán mehettek amerre akartok. -mondta a tanárnő.

Felírtam Jack nevét az enyém mellé, és becipekedtünk a tengerhez legközelebbi házikóba. 

Ledobtam a cuccokat, és visszaszaladtam a tanárnőhöz.

-Tanárnő!! Mikor jön a meglepetésvendég? -kérdeztem tőle

-Jaaaj, Amy! Az titok! Várd ki türelemmel. De annyit elmondok, hogy nem ma, hanem holnap. -mosolygott rám.

-Rendben. Köszönöm.. 

-Jack, csak holnap jön a meglepetésvendég. -rontottam be szomorúan az ajtón.

-Nyugi, lehet, hogy olyan jön akit nem is bírsz. -mosolygott rám és homlokon puszilt.

-Hát remélem, hogy nem. -húzódott mosolyra a szám.

-Édes vagy! -szorongatott gyengéden.

-Na megyek zuhanyozni. -fogtam a kezembe a pizsimet és fel csatoltam a hajamat. 

-Eléggé kicsi a zuhanyzó. -felelte nevetgélve.

-Már látom. -léptem be és tényleg annyira kicsi volt, hogy megmozdulni alig tudtam a cuccaimmal a kezemben. Bár ahhoz képest, hogy egy faház, jó, hogy van benne egyáltalán fürdő.

Hamar végeztem. Megmostam a fogam, felkaptam a pizsimet, átfésültem a hajam, és örömmel dőltem be az ágyba. Az örömöm oka, hogy ez most nem olyan tábor, hogy csapatostul kell mászkálni, hanem tényleg kipihenhetjük magunkat. De még így is megnézhetünk minden szép helyet ami érdekel. 

-Hogy lehet, hogy álmos vagyok mikor még csak fél 10 van, és aludtam a buszon is? -kérdeztem értetlenkedve magamat.

-Pihenj csak kicsim. -mászott be mellém az ágyba a barátom, és leoltotta a mellettem lévő kis villanyt. 

Nem is kellett több, perceken belül már szundítottam is.

Reggel aztán frissen és üdén keltem fel már 8 órakor.. Pedig rólam érdemes tudni, hogy nyáron soha nem kelek fel 10 előtt. Jack-et nem találtam magam mellett. 

-Biztos, kint van. -mondtam magamnak.

Kiszökkentem az ágyból, és kimentem reggelizni a közös ebédlő helyiségbe. Ott csak pár osztálytársam evett. De Jack-et még mindig nem láttam sehol.

Odamentem az egyik osztálytársamhoz, Jessie-hez.

-Szia, nem láttad Jack-et? -kérdeztem 

-Szia, nem ma még nem. -válaszolta aranyosan.

-hát akkor nem tudom. azért köszi. -mosolyogtam egyet rá, és elhagytam egy tál müzli kíséretével a kajáldát. Kifelé még megkérdeztem egy másik osztálytársamat, Jason-t is, de ő sem találkozott ma még vele. 
Aztán jobban belegondoltam, és lehet, hogy csak elment körülnézni a környékre, és nem akart felkelteni. Hívogatni nem akartam. Majd előkerül. 
Sétálgattam a parton, és eszegettem a csokidarabos müzlimet. Megpillantottam a felém közeledő Sam-et. Ő áll a legközelebb hozzám az osztályból. Nem mondom, hogy barátnők vagyunk, de jól el szoktunk beszélgetni.
-Szia. Várod már a meglepetésvendéget? -kérdezte izgatottan.
-Szia, persze, hogy várom!! -vágtam rá egyből mosolyogva.
-Szerintem tényleg valamilyen világhírű sztár fog jönni. -ugrándozott.
-Hát, nagyon remélem, hogy olyan jön, akit bírok is. Amúgy te sem láttad Jack-et? 
-Nem, ma még nem. Utoljára tegnap este láttam veled a parton. Aranyosak voltatok ahogy sétálgattatok. -mosolygott rám.
-Jaaaj, igen. -pirultam el kissé, és egy köszi, szia-val elsétáltam mellőle. 
Ő vigyorogva integetett, és elvegyült a többiek között.
Visszakullogtam a faházba. és azon gondolkodtam, hogy van egy olyan része, ahol viszonylag kevés kis bútor van, ott nyugodtan tudnék kicsit táncolni. 
A tánc már az életem részévé vált. Több mint 8 éve tanulom, és már olyannyira megszerettem, hogy ha jó zenét hallok, bárhol elkezdem a hip-hop-ot. Teljesen felszabadulok tőle. Be is tettem a fülhallgatót a fülembe, és benyomtam egy pörgősebb zenét. Az ajtó előtt lerúgtam lábaimról a papucsot, és bementem. A lépcsőnél egy elfogott dallam közt pördültem egyet, és a füles kicsúszott a fülemből. Meglepve szegtem a fejem a szoba felé. Erőteljes nyögések csapták meg a fülem. Fogalmam sem volt, hogy kik lehetnek bent. Ahogy közeledtem az ajtóhoz felismertem Jack hangját. Nem hittem a fülemnek. Azt mondta, hogy szeretlek kicsim.. A könnyek elkezdtek folyni az arcomon. 
-Ezt nem hiszem el! -rontottam be az ajtón ordítva.
Ahogy megláttam, hogy csókolgatja, simogatja az egyik osztálytársamat, Nelly-t, akivel mindig is rosszban voltam, elfogott a düh. 
-Amy?! ez nem az aminek látszik! -felelte idegesen Jack.
-Aha, hát akkor mi? Te meg mit képzelsz magadról Nelly? ha? -kiabáltam rájuk.
-Őt, hagyjad! Nem tehet róla! 
-Persze, nem tehet róla, hogy rád mászott vagy mi? -üvöltöttem még mindig. 
-Meg sem történt! -felelte gúnyosan Nelly.
-És erre te büszke vagy? Tudtad, hogy van barátnője, ennyire undorító, hogy lehetsz? De te is Jack! Ezt egyszerűen nem tudom elhinni...! 
A sírás csak felerősödött bennem, hátat fordítottam, és kirohantam a házból. A partig futottam és ott földre rogytam. Kezembe temettem az arcomat, mire lépteket hallottam magam mögött. 
-Takarodj innen, látni sem akarlak! -préseltem ki a szavakat a számon.
-Ne haragudj! Nem szeretem őt. Téged szeretlek. 
-Megcsaltál! Még ne haragudjak? -álltam fel vele szembe.
-Te vagy a fontos nekem! Csak te! Hidd el kérlek! Egy hirtelen fellángolás volt, semmi több. -magyarázkodott.
-Tudod, én már soha az életben nem akarlak látni! Hagyj békén, és menj el! Kerülj el a lehető legmesszebbről! -mondtam elhalkuló hangon, mire megragadta a karomat, és egy fának nyomott.
-Csak téged szeretlek nem érted? Csak te kellesz! -suttogta a nyakamba.
-Nekem nem kellesz!! -próbáltam eltolni magamtól, de hiába. 
Fejét iszonyat gyorsan közelítette az enyémhez, és erőteljesen lesmárolt. Próbáltam szabadulni karjai fogságából, de nem engedett. 
-Hagyj már békén, te mocsok! -üvöltöttem rá sírva, amikor egy percre enyhített a szorításán.
-Te kellesz! Érted? Csak te! Senki mást nem szeretek! -szorította meg a karjaim.
-De, hagyj békén! -ordítottam zokogva.
Ekkor egy nagyon ismerős hangot hallottam magam mögül.
-Hagyd békén a lányt! -mondta az egyre ismerősebb hang. 
Jack kicsit elengedett, én meg egyből kifutottam a karjaiból, egyenesen csak előre. Nem fordultam meg. Még a "megmentőmre" sem néztem. Remegő lábakkal, hulló könnyekkel szaladtam el a ház mellett, egészen a partig. Ott leültem a földre, lábaimat felhúztam és fejemet lehajtottam a térdemre. Csak remélni tudtam, hogy nem jön újra utánam. Szemeimet megtöröltem, de még mindig nem tudtam felfogni az előbbi dolgokat... A zokogásomtól nem hallottam, hogy valaki közeledne, de egy kéz finoman megérintette a vállam. Biztos voltam benne, hogy nem Jack az, hanem az ismeretlen "megmentőm"....



Naaa, szerintetek ki Amy "megmentője" ???? KOMIZZATOK! :) Új rész, minimum 6 komment után, kb. 1 hét múlva.. :)) Puszi: Kitti ^^