Part 2

Sziasztooook! Sajnálom, hogy ilyen hosszú idő után tudok csak résszel jönni, de a suli teljesen elveszi a szabadidőm részét is.. :/ Remélem aki eddig olvasta az ezután is fogja, és az esetleges új olvasókat köszöntöm! :) Ha tetszik iratkozzatok fel, és KOMIZZATOK! Jó olvasást!!:)

Biztos voltam benne, hogy nem Jack az, hanem az ismeretlen "megmentőm"....
Hátrafordulni azonban nem volt erőm, teljesen magamba zuhantam. Csak ültem a fejemet a térdeimbe süppesztve és éreztem a vállamon simuló tenyeret. 
Ekkor megszólalt... hangja csengett a fülemben. Nem hittem el.. Szívem újra heves dobogásba kezdett mikor felnéztem és rápillantottam. Azt hittem káprázik a szemem, mikor kiélesedett előttem a kép és arcom előtt szín tisztán láttam Justin Bieber-t ahogy aggódó tekintetét le sem veszi az arcomról. 
-Úristen! -ennyit tudtam kipréselni az ajkaim között.
Egyszeriben semmi rosszra nem gondoltam. Csak is arra, hogy ebben a 'szar' táborban is még történhet csoda, és az imádott énekesem itt guggol velem szemben és kezét a vállamon pihenteti. 
-Jól vagy? kérdezte hirtelen.
-Igen, azt hiszem már igen... -próbáltam lazának és nyugisnak tűnni.
-És hogy hívnak? 
-Őőő a nevem Amy. Amy Clark. -feleltem félénken és testem bizseregni kezdett mikor izmos karjaival gyengéden körbekarolt, és felhúzott, hogy próbáljak meg lábra állni.
-Igazán szép név. -nézett rám mosolyogva és karjait még nem vette le a derekamról. 
Próbáltam a lehető leghiggadtabban beszélni hozzá, tudom, hogy nem szereti ha sikongatnak a 'rajongók' körülötte. De belül már kiabáltam mint egy kisgyerek. 
-Te hogy hogy itt vagy? -néztem rá még mindig könnyes szemeimmel, és amikor ujjával letörölte az arcomról hulló könnycseppet, úgy éreztem, hogy a végtagjaim teljesen ellazulnak, és csak hitetlenkedve fürkésztem arca minden egyes porcikáját. 
Ez csak az álmaimban történt meg velem eddig, hogy én komolyan találkozok vele. De ez az érzés amit érzek, leírhatatlanul boldoggá tesz. 
-Én vagyok a meglepetésvendég a táboridő alatt, és kérlek, hogy ne sírj! 
-Te jó ég! Ezt sosem gondoltam volna, hogy Te leszel a meglepetésvendég. Ezt nem hiszem el. -húzódott mosolyra az ajkam és egyre jobban éreztem a testembe visszatérő erőt, ami felváltotta a gyengeségem és csak egyre boldogabbá tett. 
Ám vigyáztam, hogy ne tűnjek túl izgatottnak, így próbáltam a lehető leglazábbra venni a helyzetet. Amennyire ez lehetséges...
-Az a bunkó a barátod volt? -vetette fel hirtelen a kérdést.
-Az volt.... néztem le a földre és szemeimben újra gyülekezni kezdtek a könnyek..
-Ne sírj! Nem éri meg! -érintette ujjait az államhoz és ujjbegyével simogatni kezdte az állvonalam.
-Nagyon köszönöm, hogy rá szóltál! Ha te most nem lettél volna itt, nem is tudom, hogy mit csináltam volna. -néztem a szemeibe őszintén.
-Ne butáskodj! 
-Akkor is ez sokat jelent nekem, és nem csak az, hogy segítettek nekem.. Hanem, hogy Te segítettél. Sosem merte, volna megálmodni sem. -csúszott ki a számon, és egyből el is pirultam.
-Aranyos vagy. -nevetett fel Justin, és az a tökéletes mosolya, teljesen elkábított.
-Mondták már, hogy szép szemed van? -Nem tudom miért, de valahogy kicsúszott a számon. 
Úgy látszik, Justin kisugárzása ezt hozza ki belőlem.
-Köszi. Neked is. 
-Várj, hadd találjam ki hány éves vagy! 18?
-Nem talált. 20 éves vagyok. -feleltem kissé büszkélkedve.
-20? nézett rám kikerekedő szemekkel.
-igen, most tettem le az érettségit. -mondogattam neki.
-az nagyon jó. - mosolygott felém.
-Kérhetnék egy autógrammot? -kérdeztem tőle, kissé félénken.
-Persze. Toll van nálam, de papír nincsen. 
-Az nálam van. -nevettem fel és a kezébe nyomtam a papírdarabot. 
Ő megfogta a kemény fedeles jegyzet füzetemet és aláírta nekem.
Az állt benne, hogy sok sok szeretettel Amy-nek. Puszi: Justin Bieber xx
-Köszönöm! -szorongattam a kezemben a névre szóló autógrammot. Mindig is egy Justin Bieber aláírásról álmodoztam.
Justin csak felnevetett és valamit nagyon nézett a hátam mögött.
Megfordultam és az osztályfőnökömet véltem felfedezni, ahogy szó szerint fut felénk.
-Óóó, hát megérkezett a sztárvendég! -kiabálta torka szakadtából.
Justin kicsit hátrált de megnyugtattam, hogy amúgy viszonylag normális nő. 
Ezen szabályosan röhögni kezdett, mire én is bekapcsolódtam.
Számomra még mindig hihetetlen, hogy itt állok Vele, és csak önfeledten nevetgélünk.
-Végre megérkeztél! -állt meg a tanárnő a futóléptekből.
-Örülök, hogy itt lehetek. -mondta őszintén Justin.
-Jaj, ne hülyéskedj! Mi köszönjük, hogy elfogadtad a meghívást. És látom már összeismerkedtél Amy-vel. Minden órában kérdezgette, hogy ki lesz a meglepetésvendég. -nevetett fel Martinez kisasszony. 
-Igen kicsit beszélgettünk. -helyeselt.
-Akkor gyertek az előtérbe, bemutatlak az osztálynak.
Ez a mondat fülen ütött, ugyanis ezek szerint Jack is ott lesz... de csak ballagtam utánuk csöndben.
-Mi a baj? fordult hátra Justin.
-Hát tudod, Jack.....
-Jack-nek hívják azt a férget? -gyűlt harag a szemeiben.
-Igen, de haggyad. -vetettem felé egy erőltetett mosolyt, ezzel lezárva a témát.
Már ott voltak az osztálytársaim, de Jack-et nem láttam szerencsére. 
Én elvegyültem a többiek közt, Justin meg megállt középen.
Az osztály ledermedt. Hallottam a lányok kuncogó nevetgéléseit, és láttam ahogyan szinte szemükkel hívják randira a világsztárt.
Őszintén kicsit zavart, de fogalmam sincs, hogy miért.. A tanárnő elmondta, hogy ő a meglepetésvendég, és hogy egészen a tábor végéig itt lesz velünk. 
Erre a tömeg újból elkezdett sikongatni, és rohamos ütemben rohanták le Justin-t. Mindenki autógrammokat akart, a fotókon meg egyenesen jól látható módon hozzásimultak a csajok.. 
Én örülve, hogy Jack nincsen itt, kihasználtam a lehetőséget és elindultam a tanárnő felé, elmondva neki, hogy veszekedtünk Jack-el, és hogy van e rá mód, hogy áthurcolkodjak egy másik faházba. Ő beleegyezett és a parthoz közelebbi legszélső házat kaptam. Mondta, hogy ott már van valaki, így nem leszek egyedűl, de jelen pillanatban semmi nem érdekelt jobban, csak, hogy onnan eljöhessek. Akárkivel is leszek szobatárs, ezerszer jobb lesz, mintha Jack-el kéne ott lennem, több mint egy hétig..
Össze is pakoltam a cuccaimat, és amilyen gyorsan csak tudtam, átszaladtam a másik házhoz anélkül, hogy Jack meglátott volna. 
Beszaladtam az ajtón és ledobtam a cuccaimat a legközelebbre eső ágyra. 
Két perc múlva nyitódott az ajtó, és Justin lépett be rajta. 
-Hát te? kérdeztem meglepetten
-Ezek szerint veled fogok lenni ebben a házban. -húzódott mosolyra az ajka.
-Most komolyan? kérdeztem örömömben.
-Igen. áthoztad már minden cuccod? -ült le mellém az ágyra.
-Nagyjából igen. Már csak kicsi apróságok vannak de azokat még ráér majd áthozni. De neked nem gond, hogy én is itt leszek? Nem szerettél volna inkább egyedül lenni?
-Nekem egyáltalán nem gond. Legalább van egy jó lakótársam erre a pár napra, és nem fogok itt unatkozni. -nevetett fel.
-Táncolsz? -mutatott az ágy sarkában lévő jegyzetfüzetem felé, aminek az a lapja volt kihajtva, amire a táncóráim időpontját írtam fel.
-Igen. Hip-hop, már 4-5 éve. -mondtam szerényen.
-Ez klassz. és mutatsz is valamit? -nézett rám reményteli szemekkel.
-Áááá majd inkább máskor. Mutattam az ujjammal a szobában lévő kupira ami megakadályozná a táncbemutatómat. 
-És Jack-el mióta voltatok együtt? 
Ez a kérdés meglepett de válaszoltam.
-1 hét múlva lettünk volna 1 éve együtt. -szegtem a fejem a földre.
-A rohadék... nem érdemel meg téged... 
Ezt jó volt hallani a szájából, és próbáltam minél jobban elfeledkezni a Jack-el töltött időkről.
-És a táncon kívül mit szoktál még csinálni a szabadidődben?
-Hát igazából a tánc a mindenem, de szoktam még gitározgatni, és fényképezni is szeretek. 
-Ez jól hangzik. Egyszer majd gitározol, én meg éneklek. Csak neked. -tette a kezét a karomra. 
Nem húztam el a karom. Nagyon aranyos volt.
-Nagyon szép lány vagy. 
-Justin.. zavarba hozol. -mondtam zavarodottan.
-Tudod, még sosem beszélgettem így lánnyal, ahogy veled! Pedig volt egy pár barátnőm, de mégis más.. -titokzatos szemekkel nézett rám, és ajkát harapdálta...