Part 3

Hááát sziasztok! :) Ez a rész, jóval rövidebb mint általában, nem volt időm hosszabbat írni, de a következő majd ígérem, hogy hosszabb lesz. Most nem lenne semmi más mondanivalóm, csak köszönöm szépen a komikat, és a pozitív véleményeket! Nagyon örülök nekik!:) jöjjön az új rész!! Jó olvasást, komizzatok! 

-Van kedved elmenni valamerre sétálni? -kérdezte rám mosolyogva, és ajkait még mindig harapdálta. 
Én akaratlanul is ajkait néztem, és azt hiszem el is pirultam.
-Hát persze, hogy van! -vágtam rá egyből.
Bele is bújtam a papucsomba, és megkerestem a tanárnőt. Ugyanis azért el kell tőle kéreckedni, hogyha a tábor helységen kívülre megyünk.
-Na? 
-Azt, mondta, hogy mehetünk, de minimum este 7-8 fele legyünk itthon a házban.
-Jó! És kérsz egy fagyit? -kérdezte udvariasan miközben elindult a helyi fagyi árushoz, és mosolygó arccal nézett vissza rám.
-Hát igen kérek, de fizetem én!
-Ugyan. Majd én fizetem!
-Ha annyira szeretnéd, hát legyen.. -egyeztem bele végül, és már a kezembe is adta a vanília-puncs fagyit.
-Hmm. Ez nagyon finom! -nyaltam bele. 
-az enyém is! megkóstolod? -nyújtotta felém az epres mogyorós fagyit.
-hát persze! de nem baj? -nevettem el magam, és nem fogtam még mindig fel, hogy én Justin fagyijába fogok belenyalni. 
-Ez finomabb! -mondtam hangosan, mire felnevetett, és kicserélte a fagyinkat, így hozzá került a vanília puncs, és hozzám meg az epres mogyorós.
-Örülök, hogy ez úgymond eldugott hely, és itt nem rohamoznak le a rajongók. -fújta ki a levegőt Justin, és közelebb jött felém.
-Hát ennek én is örülök, milyen lenne már ha futnának utánunk százasával. -nevettem fel újra.
-Tudod, veled tényleg tud az ember önmaga lenni. -nyúlt a karomhoz, de nem tudom miért, elhúztam..
Talán még nem tudtam túllépni Jack-en, és most minden olyan zavaros. Azóta még nem beszéltem vele, és félek a találkozástól.. 
-Valami baj van? -fordult felém teljesen. 
-Nem, semmi baj nincsen. Csak Jack.... -néztem el a távolba.
Justin az ujjaival megérintette az arcom, és maga felé fordította.
-Figyelj! Jack nem fog téged bántani! Ezt megígérhetem. És amúgy sem érdemelt meg! Nem tudom, hogy milyen volt a kapcsolatotok eleje, meg úgy végig, de amit csinált veled az megalázás, és nem érdemelted meg. És, hogy megcsalt, az meg egyenesen undorító dolog! De próbáld meg elfelejteni, és hidd el, hogy jobb lesz! -nézett a szemembe végig.
-Jaj, Justin! -csak ennyit tudtam kinyögni, és önkénytelenül is közelebb léptem és átöleltem.
A karjait a testem köré fonta, és védelmezően ölelt. Olyan lágyan, hogy tenyerével apró simításokat végzett az oldalamon.
-Köszönöm! -mondtam és elengedtem.
-Ugyan. -legyintett egyet, és a távolba meredten nézett.
-Mit nézel annyira? -kérdeztem.
-Ott van Jack.. -mondta idegesen.
-Micsoda? -kaptam oda a fejem, és tényleg ott állt az egyik faház előtt, és egyenesen minket figyelt.
-Úgy látszik, észrevett. -mondtam halkan.
-Igen. Beszélni szeretnél vele? kérdezte, vagy inkább suttogta olyan halkan, hogy alig hallottam meg.
-Nem! Én vele nem akarok soha többet semmiről sem beszélni! -vágtam rá egyből. 
-Akkor gyere, menjünk el valamerre, mert nagyon néz, és nem akarok balhét..
Nem állt tőlünk olyannyira messze, hogy ne vettem volna észre az arcán a szomorúságot, és a megbánást, de egy percig sem tudtam sajnálni. Abban biztos voltam, hogy látni sem akarom, így azonnal hátat fordítottunk és elsétáltunk onnan, egészen a tengerparti részhez, ahol nem volt már senki.
A föld még kellemes meleg volt, a nap miatt, ami teljesen felmelegítette, de estefelére már lehűl valamennyire. 
-Mennyi az idő? -kérdeztem magamtól, és elővettem a telefonomat.
-Már elmúlt 6 óra bőven. -válaszolt mosolyogva. 
-Akkor nem sokára vissza kell mennünk. 
-Igen, de addig még van egy kis időnk, és minden percet ki szeretnék használni, hogy veled lehetek, és nincsenek itt a sikoltozó osztálytársaid. -huppant le mellém a homokba.
-Zavarba hozol.. -nyögtem ki, de nem fordultam felé. 
-Elpirultál. -mutatott az ujjával az arcomra, és ajkát harapva mosolyodott el.
-Justin, melletted még szép, hogy elpirulok. -feleltem fülig vörösödve.
Erre közelebb ült mellém, és csak néztük a madarakat az égen.
-Készíthetnénk egy képet? kettőnkről? -kérdeztem félénken.
-Persze. -már vette is elő a telefonját, és beállította frontkamerára. 
-Amy mosolyoooogj! -vigyorgott Justin, és már meg is lett a kép.
Őszintén bevallom, hogy mellette nem is lehet szomorúnak lenni. Olyannyira jó kedvem lett ettől a kis sétától, hogy már majdnem elfelejtettem Jack-et.. De most már úgy érzem, hogy el is fogom tudni felejteni.
-Ez baromi jó lett Amy! -mutatta meg nekem is még egyszer, és legnagyobb meglepetésemre beállította háttérképének.
-Igen, nagyon jó lett. -mosolyogtam rá, és kezem véletlenül az évere tettem, ahogy mocorogtam a homokban.
Én egyből el akartam húzni a kezem, de Justin megfogta a csuklóm.
Kérdően néztem rá, mire finoman tenyerébe vette a kézfejem, és ujjait átkulcsolta az ujjaimon.
Meglepődtem, de nem húztam el, és meg sem moccantam, csak is őt néztem. Nagyon jó érzés volt, ahogyan gyengéden simogatta a kézfejem, hogy kérdés nélkül kezdtem én is simítani az ő ujjait. Egy gyengéd mosolyt fedeztem fel az arcán, ahogy csodaszép szemeivel az arcomat fürkészi. 
Vettem magamon a bátorságot, és mind két karommal magamhoz húztam. Teljesen magamhoz.. Ő egyből derekamra csúsztatta kezeit, és óvatosan hozzám simult. Nem szóltunk semmit, csak öleltük egymást. Hallottam ahogyan szuszog, álmaimban sem gondoltam volna, hogy én valaha is egyszer így fogok majd ölelkezni Vele. Ez az ölelés nekem mindennél többet jelentett. 

Part 2

Sziasztooook! Sajnálom, hogy ilyen hosszú idő után tudok csak résszel jönni, de a suli teljesen elveszi a szabadidőm részét is.. :/ Remélem aki eddig olvasta az ezután is fogja, és az esetleges új olvasókat köszöntöm! :) Ha tetszik iratkozzatok fel, és KOMIZZATOK! Jó olvasást!!:)

Biztos voltam benne, hogy nem Jack az, hanem az ismeretlen "megmentőm"....
Hátrafordulni azonban nem volt erőm, teljesen magamba zuhantam. Csak ültem a fejemet a térdeimbe süppesztve és éreztem a vállamon simuló tenyeret. 
Ekkor megszólalt... hangja csengett a fülemben. Nem hittem el.. Szívem újra heves dobogásba kezdett mikor felnéztem és rápillantottam. Azt hittem káprázik a szemem, mikor kiélesedett előttem a kép és arcom előtt szín tisztán láttam Justin Bieber-t ahogy aggódó tekintetét le sem veszi az arcomról. 
-Úristen! -ennyit tudtam kipréselni az ajkaim között.
Egyszeriben semmi rosszra nem gondoltam. Csak is arra, hogy ebben a 'szar' táborban is még történhet csoda, és az imádott énekesem itt guggol velem szemben és kezét a vállamon pihenteti. 
-Jól vagy? kérdezte hirtelen.
-Igen, azt hiszem már igen... -próbáltam lazának és nyugisnak tűnni.
-És hogy hívnak? 
-Őőő a nevem Amy. Amy Clark. -feleltem félénken és testem bizseregni kezdett mikor izmos karjaival gyengéden körbekarolt, és felhúzott, hogy próbáljak meg lábra állni.
-Igazán szép név. -nézett rám mosolyogva és karjait még nem vette le a derekamról. 
Próbáltam a lehető leghiggadtabban beszélni hozzá, tudom, hogy nem szereti ha sikongatnak a 'rajongók' körülötte. De belül már kiabáltam mint egy kisgyerek. 
-Te hogy hogy itt vagy? -néztem rá még mindig könnyes szemeimmel, és amikor ujjával letörölte az arcomról hulló könnycseppet, úgy éreztem, hogy a végtagjaim teljesen ellazulnak, és csak hitetlenkedve fürkésztem arca minden egyes porcikáját. 
Ez csak az álmaimban történt meg velem eddig, hogy én komolyan találkozok vele. De ez az érzés amit érzek, leírhatatlanul boldoggá tesz. 
-Én vagyok a meglepetésvendég a táboridő alatt, és kérlek, hogy ne sírj! 
-Te jó ég! Ezt sosem gondoltam volna, hogy Te leszel a meglepetésvendég. Ezt nem hiszem el. -húzódott mosolyra az ajkam és egyre jobban éreztem a testembe visszatérő erőt, ami felváltotta a gyengeségem és csak egyre boldogabbá tett. 
Ám vigyáztam, hogy ne tűnjek túl izgatottnak, így próbáltam a lehető leglazábbra venni a helyzetet. Amennyire ez lehetséges...
-Az a bunkó a barátod volt? -vetette fel hirtelen a kérdést.
-Az volt.... néztem le a földre és szemeimben újra gyülekezni kezdtek a könnyek..
-Ne sírj! Nem éri meg! -érintette ujjait az államhoz és ujjbegyével simogatni kezdte az állvonalam.
-Nagyon köszönöm, hogy rá szóltál! Ha te most nem lettél volna itt, nem is tudom, hogy mit csináltam volna. -néztem a szemeibe őszintén.
-Ne butáskodj! 
-Akkor is ez sokat jelent nekem, és nem csak az, hogy segítettek nekem.. Hanem, hogy Te segítettél. Sosem merte, volna megálmodni sem. -csúszott ki a számon, és egyből el is pirultam.
-Aranyos vagy. -nevetett fel Justin, és az a tökéletes mosolya, teljesen elkábított.
-Mondták már, hogy szép szemed van? -Nem tudom miért, de valahogy kicsúszott a számon. 
Úgy látszik, Justin kisugárzása ezt hozza ki belőlem.
-Köszi. Neked is. 
-Várj, hadd találjam ki hány éves vagy! 18?
-Nem talált. 20 éves vagyok. -feleltem kissé büszkélkedve.
-20? nézett rám kikerekedő szemekkel.
-igen, most tettem le az érettségit. -mondogattam neki.
-az nagyon jó. - mosolygott felém.
-Kérhetnék egy autógrammot? -kérdeztem tőle, kissé félénken.
-Persze. Toll van nálam, de papír nincsen. 
-Az nálam van. -nevettem fel és a kezébe nyomtam a papírdarabot. 
Ő megfogta a kemény fedeles jegyzet füzetemet és aláírta nekem.
Az állt benne, hogy sok sok szeretettel Amy-nek. Puszi: Justin Bieber xx
-Köszönöm! -szorongattam a kezemben a névre szóló autógrammot. Mindig is egy Justin Bieber aláírásról álmodoztam.
Justin csak felnevetett és valamit nagyon nézett a hátam mögött.
Megfordultam és az osztályfőnökömet véltem felfedezni, ahogy szó szerint fut felénk.
-Óóó, hát megérkezett a sztárvendég! -kiabálta torka szakadtából.
Justin kicsit hátrált de megnyugtattam, hogy amúgy viszonylag normális nő. 
Ezen szabályosan röhögni kezdett, mire én is bekapcsolódtam.
Számomra még mindig hihetetlen, hogy itt állok Vele, és csak önfeledten nevetgélünk.
-Végre megérkeztél! -állt meg a tanárnő a futóléptekből.
-Örülök, hogy itt lehetek. -mondta őszintén Justin.
-Jaj, ne hülyéskedj! Mi köszönjük, hogy elfogadtad a meghívást. És látom már összeismerkedtél Amy-vel. Minden órában kérdezgette, hogy ki lesz a meglepetésvendég. -nevetett fel Martinez kisasszony. 
-Igen kicsit beszélgettünk. -helyeselt.
-Akkor gyertek az előtérbe, bemutatlak az osztálynak.
Ez a mondat fülen ütött, ugyanis ezek szerint Jack is ott lesz... de csak ballagtam utánuk csöndben.
-Mi a baj? fordult hátra Justin.
-Hát tudod, Jack.....
-Jack-nek hívják azt a férget? -gyűlt harag a szemeiben.
-Igen, de haggyad. -vetettem felé egy erőltetett mosolyt, ezzel lezárva a témát.
Már ott voltak az osztálytársaim, de Jack-et nem láttam szerencsére. 
Én elvegyültem a többiek közt, Justin meg megállt középen.
Az osztály ledermedt. Hallottam a lányok kuncogó nevetgéléseit, és láttam ahogyan szinte szemükkel hívják randira a világsztárt.
Őszintén kicsit zavart, de fogalmam sincs, hogy miért.. A tanárnő elmondta, hogy ő a meglepetésvendég, és hogy egészen a tábor végéig itt lesz velünk. 
Erre a tömeg újból elkezdett sikongatni, és rohamos ütemben rohanták le Justin-t. Mindenki autógrammokat akart, a fotókon meg egyenesen jól látható módon hozzásimultak a csajok.. 
Én örülve, hogy Jack nincsen itt, kihasználtam a lehetőséget és elindultam a tanárnő felé, elmondva neki, hogy veszekedtünk Jack-el, és hogy van e rá mód, hogy áthurcolkodjak egy másik faházba. Ő beleegyezett és a parthoz közelebbi legszélső házat kaptam. Mondta, hogy ott már van valaki, így nem leszek egyedűl, de jelen pillanatban semmi nem érdekelt jobban, csak, hogy onnan eljöhessek. Akárkivel is leszek szobatárs, ezerszer jobb lesz, mintha Jack-el kéne ott lennem, több mint egy hétig..
Össze is pakoltam a cuccaimat, és amilyen gyorsan csak tudtam, átszaladtam a másik házhoz anélkül, hogy Jack meglátott volna. 
Beszaladtam az ajtón és ledobtam a cuccaimat a legközelebbre eső ágyra. 
Két perc múlva nyitódott az ajtó, és Justin lépett be rajta. 
-Hát te? kérdeztem meglepetten
-Ezek szerint veled fogok lenni ebben a házban. -húzódott mosolyra az ajka.
-Most komolyan? kérdeztem örömömben.
-Igen. áthoztad már minden cuccod? -ült le mellém az ágyra.
-Nagyjából igen. Már csak kicsi apróságok vannak de azokat még ráér majd áthozni. De neked nem gond, hogy én is itt leszek? Nem szerettél volna inkább egyedül lenni?
-Nekem egyáltalán nem gond. Legalább van egy jó lakótársam erre a pár napra, és nem fogok itt unatkozni. -nevetett fel.
-Táncolsz? -mutatott az ágy sarkában lévő jegyzetfüzetem felé, aminek az a lapja volt kihajtva, amire a táncóráim időpontját írtam fel.
-Igen. Hip-hop, már 4-5 éve. -mondtam szerényen.
-Ez klassz. és mutatsz is valamit? -nézett rám reményteli szemekkel.
-Áááá majd inkább máskor. Mutattam az ujjammal a szobában lévő kupira ami megakadályozná a táncbemutatómat. 
-És Jack-el mióta voltatok együtt? 
Ez a kérdés meglepett de válaszoltam.
-1 hét múlva lettünk volna 1 éve együtt. -szegtem a fejem a földre.
-A rohadék... nem érdemel meg téged... 
Ezt jó volt hallani a szájából, és próbáltam minél jobban elfeledkezni a Jack-el töltött időkről.
-És a táncon kívül mit szoktál még csinálni a szabadidődben?
-Hát igazából a tánc a mindenem, de szoktam még gitározgatni, és fényképezni is szeretek. 
-Ez jól hangzik. Egyszer majd gitározol, én meg éneklek. Csak neked. -tette a kezét a karomra. 
Nem húztam el a karom. Nagyon aranyos volt.
-Nagyon szép lány vagy. 
-Justin.. zavarba hozol. -mondtam zavarodottan.
-Tudod, még sosem beszélgettem így lánnyal, ahogy veled! Pedig volt egy pár barátnőm, de mégis más.. -titokzatos szemekkel nézett rám, és ajkát harapdálta...

Part 1

Na sziasztok! meghoztam az 1. (!) részt. Remélem elnyeri a tetszéseteket. Komizzatok, és iratkozzatok fel. Megpróbálok minden héten hozni legalább 1 részt, nem biztos, hogy mindig sikerülni fog, de igyekezni fogok! :))

-Még ezt is tedd be! -kiáltottam Jack-nek, és odadobtam egy újabb táskát, amit sorban rakodott fel a kirándulóbuszba.

Martinez tanárnő legelőre ült a kisbuszban, mi többiek meg sorban mögötte ültünk.

Én a leghátsó helyet választottam, ahol kényelmesebben el tudunk helyezkedni a nagyobb üléseknek köszönhetően. 

Őszintén nem nagyon szívleltem az ilyen táborokat, de ez az utolsó ilyen, hogy együtt lehetek az osztállyal, ami azért szomorú, és egyben jó is hiszen kezdődik a nyár. A meglepetésvendégről nem is beszélve. Már szinte lyukat vájt az oldalamon a kíváncsiság, de akármennyire is faggattam a tanárnőt, ő egy szót sem mondott róla.. 

Most még a szokásosnál is melegebb volt, úgy éreztem, hogy a rövid gatyám és a szaggatott trikó is sok ruhadarab rajtam. De ezzel a többiek sem voltak másképp. A fiúk levették a pólójukat, a lányok, beleértve Martinez tanárnőt is, felhajtották a trikójukat, és bekapcsoltuk a légkondit. Mivel nem fél órás útnak nézünk, hanem vagy másfél, mindenki elhelyezkedett, volt aki zenét hallgatott, olvasott, evett, aludt. Én is szívesen pihentem volna kicsit, de mégis inkább Jack-el beszélgettünk.

-Egy hét, és 1 évesek leszünk. -nézett rám, és kezét a combomra tette.

-Tudom, tudom. -mosolyogtam rá, és egy csókot leheltem ajkaira. 

-Hmm.. tudod mennyire szeretlek? -kérdezte mosolyra húzódó szájával

-Tudom. -nevettem fel és közelebb húztam magamhoz. 

Ő aranyosan lehajtotta a fejét a lábamra. Átkarolta a derekam, és alvó pózba helyezkedett. 

Bedugtam a fülhallgatót a fülembe, és a kedvenc zenéimet állítottam be egymás utáni lejátszásra. Kinéztem az ablakon, és az elsuhanó fák százait figyeltem. Bizonyára keresztülmegyünk egy kisebb erdőségen. Gondolkoztam magamban.

Percekkel később lenéztem, és Jack elszunyókált az ölemben. Akkor már én is alszok egy kicsit. Hunytam le a szemem.

Na ebből a kicsiből elég sok lett. Ugyanis arra keltem, hogy Jack ébresztget, hogy megérkeztünk.

-Mi? már itt vagyunk? -pattantam fel, és sikeresen magamra vontam mindenkinek a tekintetét.

-Már ki is pakoltuk a csomagokat, jó mélyen aludtál. -mosolygott rám Martinez tanárnő.

-Na gyere! -fogta meg a kezem Jack, és leszálltunk a buszról. 

Előttem egy csodaszép tenger volt, pár faházikóval.

-Na gyerekek, mindenki kettesével lesz egy faházban, úgyhogy válasszátok ki a párotokat, írjátok fel erre a lapra, aztán mehettek amerre akartok. -mondta a tanárnő.

Felírtam Jack nevét az enyém mellé, és becipekedtünk a tengerhez legközelebbi házikóba. 

Ledobtam a cuccokat, és visszaszaladtam a tanárnőhöz.

-Tanárnő!! Mikor jön a meglepetésvendég? -kérdeztem tőle

-Jaaaj, Amy! Az titok! Várd ki türelemmel. De annyit elmondok, hogy nem ma, hanem holnap. -mosolygott rám.

-Rendben. Köszönöm.. 

-Jack, csak holnap jön a meglepetésvendég. -rontottam be szomorúan az ajtón.

-Nyugi, lehet, hogy olyan jön akit nem is bírsz. -mosolygott rám és homlokon puszilt.

-Hát remélem, hogy nem. -húzódott mosolyra a szám.

-Édes vagy! -szorongatott gyengéden.

-Na megyek zuhanyozni. -fogtam a kezembe a pizsimet és fel csatoltam a hajamat. 

-Eléggé kicsi a zuhanyzó. -felelte nevetgélve.

-Már látom. -léptem be és tényleg annyira kicsi volt, hogy megmozdulni alig tudtam a cuccaimmal a kezemben. Bár ahhoz képest, hogy egy faház, jó, hogy van benne egyáltalán fürdő.

Hamar végeztem. Megmostam a fogam, felkaptam a pizsimet, átfésültem a hajam, és örömmel dőltem be az ágyba. Az örömöm oka, hogy ez most nem olyan tábor, hogy csapatostul kell mászkálni, hanem tényleg kipihenhetjük magunkat. De még így is megnézhetünk minden szép helyet ami érdekel. 

-Hogy lehet, hogy álmos vagyok mikor még csak fél 10 van, és aludtam a buszon is? -kérdeztem értetlenkedve magamat.

-Pihenj csak kicsim. -mászott be mellém az ágyba a barátom, és leoltotta a mellettem lévő kis villanyt. 

Nem is kellett több, perceken belül már szundítottam is.

Reggel aztán frissen és üdén keltem fel már 8 órakor.. Pedig rólam érdemes tudni, hogy nyáron soha nem kelek fel 10 előtt. Jack-et nem találtam magam mellett. 

-Biztos, kint van. -mondtam magamnak.

Kiszökkentem az ágyból, és kimentem reggelizni a közös ebédlő helyiségbe. Ott csak pár osztálytársam evett. De Jack-et még mindig nem láttam sehol.

Odamentem az egyik osztálytársamhoz, Jessie-hez.

-Szia, nem láttad Jack-et? -kérdeztem 

-Szia, nem ma még nem. -válaszolta aranyosan.

-hát akkor nem tudom. azért köszi. -mosolyogtam egyet rá, és elhagytam egy tál müzli kíséretével a kajáldát. Kifelé még megkérdeztem egy másik osztálytársamat, Jason-t is, de ő sem találkozott ma még vele. 
Aztán jobban belegondoltam, és lehet, hogy csak elment körülnézni a környékre, és nem akart felkelteni. Hívogatni nem akartam. Majd előkerül. 
Sétálgattam a parton, és eszegettem a csokidarabos müzlimet. Megpillantottam a felém közeledő Sam-et. Ő áll a legközelebb hozzám az osztályból. Nem mondom, hogy barátnők vagyunk, de jól el szoktunk beszélgetni.
-Szia. Várod már a meglepetésvendéget? -kérdezte izgatottan.
-Szia, persze, hogy várom!! -vágtam rá egyből mosolyogva.
-Szerintem tényleg valamilyen világhírű sztár fog jönni. -ugrándozott.
-Hát, nagyon remélem, hogy olyan jön, akit bírok is. Amúgy te sem láttad Jack-et? 
-Nem, ma még nem. Utoljára tegnap este láttam veled a parton. Aranyosak voltatok ahogy sétálgattatok. -mosolygott rám.
-Jaaaj, igen. -pirultam el kissé, és egy köszi, szia-val elsétáltam mellőle. 
Ő vigyorogva integetett, és elvegyült a többiek között.
Visszakullogtam a faházba. és azon gondolkodtam, hogy van egy olyan része, ahol viszonylag kevés kis bútor van, ott nyugodtan tudnék kicsit táncolni. 
A tánc már az életem részévé vált. Több mint 8 éve tanulom, és már olyannyira megszerettem, hogy ha jó zenét hallok, bárhol elkezdem a hip-hop-ot. Teljesen felszabadulok tőle. Be is tettem a fülhallgatót a fülembe, és benyomtam egy pörgősebb zenét. Az ajtó előtt lerúgtam lábaimról a papucsot, és bementem. A lépcsőnél egy elfogott dallam közt pördültem egyet, és a füles kicsúszott a fülemből. Meglepve szegtem a fejem a szoba felé. Erőteljes nyögések csapták meg a fülem. Fogalmam sem volt, hogy kik lehetnek bent. Ahogy közeledtem az ajtóhoz felismertem Jack hangját. Nem hittem a fülemnek. Azt mondta, hogy szeretlek kicsim.. A könnyek elkezdtek folyni az arcomon. 
-Ezt nem hiszem el! -rontottam be az ajtón ordítva.
Ahogy megláttam, hogy csókolgatja, simogatja az egyik osztálytársamat, Nelly-t, akivel mindig is rosszban voltam, elfogott a düh. 
-Amy?! ez nem az aminek látszik! -felelte idegesen Jack.
-Aha, hát akkor mi? Te meg mit képzelsz magadról Nelly? ha? -kiabáltam rájuk.
-Őt, hagyjad! Nem tehet róla! 
-Persze, nem tehet róla, hogy rád mászott vagy mi? -üvöltöttem még mindig. 
-Meg sem történt! -felelte gúnyosan Nelly.
-És erre te büszke vagy? Tudtad, hogy van barátnője, ennyire undorító, hogy lehetsz? De te is Jack! Ezt egyszerűen nem tudom elhinni...! 
A sírás csak felerősödött bennem, hátat fordítottam, és kirohantam a házból. A partig futottam és ott földre rogytam. Kezembe temettem az arcomat, mire lépteket hallottam magam mögött. 
-Takarodj innen, látni sem akarlak! -préseltem ki a szavakat a számon.
-Ne haragudj! Nem szeretem őt. Téged szeretlek. 
-Megcsaltál! Még ne haragudjak? -álltam fel vele szembe.
-Te vagy a fontos nekem! Csak te! Hidd el kérlek! Egy hirtelen fellángolás volt, semmi több. -magyarázkodott.
-Tudod, én már soha az életben nem akarlak látni! Hagyj békén, és menj el! Kerülj el a lehető legmesszebbről! -mondtam elhalkuló hangon, mire megragadta a karomat, és egy fának nyomott.
-Csak téged szeretlek nem érted? Csak te kellesz! -suttogta a nyakamba.
-Nekem nem kellesz!! -próbáltam eltolni magamtól, de hiába. 
Fejét iszonyat gyorsan közelítette az enyémhez, és erőteljesen lesmárolt. Próbáltam szabadulni karjai fogságából, de nem engedett. 
-Hagyj már békén, te mocsok! -üvöltöttem rá sírva, amikor egy percre enyhített a szorításán.
-Te kellesz! Érted? Csak te! Senki mást nem szeretek! -szorította meg a karjaim.
-De, hagyj békén! -ordítottam zokogva.
Ekkor egy nagyon ismerős hangot hallottam magam mögül.
-Hagyd békén a lányt! -mondta az egyre ismerősebb hang. 
Jack kicsit elengedett, én meg egyből kifutottam a karjaiból, egyenesen csak előre. Nem fordultam meg. Még a "megmentőmre" sem néztem. Remegő lábakkal, hulló könnyekkel szaladtam el a ház mellett, egészen a partig. Ott leültem a földre, lábaimat felhúztam és fejemet lehajtottam a térdemre. Csak remélni tudtam, hogy nem jön újra utánam. Szemeimet megtöröltem, de még mindig nem tudtam felfogni az előbbi dolgokat... A zokogásomtól nem hallottam, hogy valaki közeledne, de egy kéz finoman megérintette a vállam. Biztos voltam benne, hogy nem Jack az, hanem az ismeretlen "megmentőm"....



Naaa, szerintetek ki Amy "megmentője" ???? KOMIZZATOK! :) Új rész, minimum 6 komment után, kb. 1 hét múlva.. :)) Puszi: Kitti ^^